2009.  július 17-én, pénteken este a XIII. Idol Sörfesztivál keretén belül Kézdivásárhelyen koncertezett Pomázi Zoltán, a Bojtorján legszebb dalaival, aki együttesalapító, énekes, és dalszerző is egyszemélyben.

- Pomázi Zoltán nevét hallva mindenkinek a Bojtorján együttes jut az eszébe, de úgy tudom, hogy e mellett van egy „titkos” projekted, a Creol, ami felénk nem ismert, erről ha mesélnél...  

- Így van, sőt Magyarországon se nagyon ismerik ezt, ez az én hobbim, titkos szerelmem.

Creol

1993-ban kezdtem Szűcs Antal Gábor gitáros kollégámmal játszani, több lemezt is kiadtunk, majd tíz év után külön váltak útjaink. Jelenleg Tóth Andrással, a Bojtorján szólógitárosával közösen alkotjuk a Creol gitárduót. Ez az én titkos életem, nem akarom a magyarországi közönséget azzal összezavarni, hogy én most latin zenét játszom, majd énekelem a tőlem ismert, megszokott slágereket. Ez két annyira homlokegyenest más dolog, hogy nehéz összerakni.

- Úgy tudom már több lemezed is megjelent...

- Megjelent egy szólólemezem „A Creol színei” címmel Dél-Koreában: a fényképem is rajta van, koreai szöveg közepette, ami elég furcsa érzés. Életemben nem jártam ott, nem is fogok. Most jelenik meg egy amerikai kiadónál a Los Angeles-i HUN LTD-nél „The Colours of Creole” lemezem.

- Mint zenész milyen hírességekkel volt szerencséd találkozni?

Zenészekkel rendkívül sok emberrel találkoztam, az az én bajom, hogy amikor ebbe belecsöppentem nem igazán voltam képbe, hogy ki-kicsoda. A Roy Orbison-nal, aki a Pretty Womant énekelte, úgy ittam végig egy estét, hogy nem tudtam, hogy ő ki.
Johnny Cash-el több alkalommal találkoztam, nem rég olvastam önéletrajzi regényét, amit ajánlok mindenki figyelmébe.

Ezenkívül volt szerencsém Joan Baez énekesnővel másfél órát eltölteni kettesben. Budapesten lépett fel, és a koncert előtt nem volt, aki várja, fogadja őt, így én hoztam-vittem, beszélgettünk. Később a műsorában fölhívott a színpadra, hogy játszak vele.

Bárki, aki ezen a pályán van leszámítva, hogy vannak különleges képességei, vagy véleménye a világról, pont olyan ember, mint  bármelyikünk. Én ezért is szeretem az úgynevezett átlag embereket, rengeteget tanulok tőlük. A hétköznapi életnek is vannak olyan történései, amikből csak tanulni lehet.  

- Egyre gyakrabban koncertezel a Bojtorjánnal, és szólóban egyaránt Erdélyben...

Valóban, lassan többet vagyok itt, Erdélyben, mint otthon. Negyedik éve járok rendszeresen Erdélybe, és egyre több felkérés van, hogy koncertezzek, koncertezzünk. És még mindig nem tettem meg azt a teljes kört, amiután azt lehet mondani, hogy na, most elkezdjük elölről, mert eltelt több mint négy év mióta ott voltunk. Mindig szívesen jövök hozzátok, itthon érzem magam Erdélyben, Székelyföldön....  

Szerző: Iochom Zsolt / www.pluszportal.ro