Bojtorján dalszövegek

 

 

 

Vigyázz magadra, fiam!

G C D7 G Em C D7 G G

G D G

1. Tizennégy múltam éppen, vasárnap volt, azt hiszem,

C A7 D

Apám bort töltött és sodort egy cigarettát nekem.

G C Am7

Leült mellém s azt mondta: Te most elmész, ki tudja,

D D7 G

Mikor látunk majd újra, vigyázz magadra fiam!

C D7 G Em G

R1. Vigyázz jól, mert a város hideg, büszke és irigy,

C D G D G

Eddig gond nélkül éltél, de már nem lesz mindig így.

C D7 Em H7 G

Ott a kollégiumban minden egész másképp van,

Em C Am7 D7 G

Én csak azt kívánom, bármi lesz is, ember légy, fiam!

2. Mikor eljött a nap, szintén egy vasárnap délután,

Anyám könnyek közt adta rám az ünneplő ruhám.

 

Csirkét csomagolt az útra, apám bort töltött újra,

Búcsúzóul azt mondta, vigyázz magadra, fiam!

R2. Vigyázz jól, mert a város hideg, büszke és irigy,

Eddig gond nélkül éltél, de már nem lesz mindig így.

C D7 G H7 Em

Egész más ott az élet, egyedül hagynak téged,

Én csak azt kívánom, bármi lesz is, ember légy, fiam!

R3. Vigyázz jól, mert a város hideg, büszke és irigy,

Eddig gond nélkül éltél, de már nem lesz mindig így.

Sokszor bántanak téged, hogy honnan jöttél, ne szégyelld!

Én csak azt kívánom, bármi lesz, is ember légy fiam!

 

Mint suttogás a szélben

 

C G7/H

1. Hajnali harmat száll

F/A G7 C G4/7

És minden cseppjén megcsillan a fény,

Am D9 G7 G4/7 G7

Ahogy legördül hosszú fűszálak hegyén,

 

F/A G7

A városkapunál

E7 Am

Az érkező megáll,

 

F Dm7 G7 G4/7 G7

Csak egy csavargó; vagy egy álruhás király?

C G/H

2. A falakon túl a nép

F/A G7 C C/H

Éli nyüzsgő, zajos, mohó életét,

 

Am D9 G7 G4/7 G7

És az ismeretlen a város főterén

 

F/A G7

Egy faragott kőre ül

 

E7 Am

És a tömegben egyedül

F Dm7 G4/7 G7 C

Egy furcsa, régi hangszeren különös dalba kezd.

Am Em

3. Mint a suttogás a szélben,

F G

Nem volt több a dal,

Am Am/G D7/F# G

És félig el is fojtotta az őrült hangzavar,

 

Am Em

Mint a suttogás a szélben,

F G

Könnycsepp a harmatban,

F Dm7 G G4/7 G7

Gyémántpor a szálló homokban.

C G/H

4. És aki arra járt,

F/A G7 C C/H

A gyűrött kalapba pénzt dobott talán,

Am D9 G7 G4/7 G7

És ment tovább a dolgai után.

F/A G7

Aztán évek múltak el

E7 Am

És századok teltek el,

F Dm7 G7 C

A város mindig változik, az emberek sosem,

F Dm7 G7 C

A színhely mindig változik, a történet sohasem.

 

Csavargódal

G C D7 G

1. Még nem tudom, hogy hol alszom ma éjjel,

C D7 G

A holnap még olyan szörnyen messze van,

C H7 Em C

Az országút a lábam alatt és fölöttem az ég,

G D7 G

Ez a két dolog, amit tudok biztosan.

2. Nem számít az, hogy hol ér a holnap reggel,

A városok jó ismerőseim,

 

És mindig van egy jó barátom és néhány szerelmem,

És egy-két dal gitárom húrjain.

3. A nagy folyók mind elérik a tengert,

Az álmaim velük futnak tovább,

Úgy szeretném, ha gyors lehetnék én is, mint a szél,

És az otthonom lehetne a nagyvilág.

4. Egy napon majd megérkeznék hozzád,

Ha hét határ húzódna is közöttünk,

Úgy fogadnál, mintha én lennék, akit sok-sok éve vársz,

Milyen kár, hogy nem erre születtünk.

5. És nem tudom, hogy hol alszom ma éjjel,

A holnap még olyan szörnyen messze van,

Az országút a lábam alatt és fölöttem az ég,

Ez a két dolog, amit tudok biztosan.

 

Ahol a lusta folyó

G D G G7

1. Ahol a házakban még faragott bútor áll,

C A7 D D7

Ahol még egyszerűen él apám s anyám,

G H Em C

Ahol a sűrű erdők elnyelik a külvilág zaját,

A7 D7 G

Valaha ott látott meg engem a nagyvilág.

R1. Ahol a lusta folyó a hegyek közé ér,

Ahol az utakon szürke port kavar a szél,

Az az a hely, ahonnan eljöttem, már tíz éve is lehet,

Hidd el örökre otthagytam a szívemet.

2. Nagyapám régi dalait énekelgettem,

És a széllel kergetőzve nőttem fel,

 

Lehet, hogy nem minden pillanatban emlékezem,

De hidd el, azt az időt sosem felejtem el.

R1.

3. Minél zajosabban vágtat el egy nap,

Annál kedvesebbnek látom a múltamat,

Ne mondd, hogy divatból, vagy szeszélyből,

 

vagy rosszkedvből teszem,

 

Te is megérted, ha eljössz majd velem.

R2. Ahol a házakban még faragott bútor áll,

Ahol még egyszerűen él apám s anyám,

 

Ahol az utakon még most is szürke port kavar a szél,

Ahol a lusta folyó a hegyek közé ér.

Ahol a lusta folyó a hegyek közé ér.

 

Budapesttől Miskolcig

 

G D

1. Hat óra körül elhatároztam

G

Fél hétkor már úton is voltam

C

Fél nyolckor egy teherautó megállt

G

De az első rendőrnél nem vitt tovább

D G

R1. Pedig tudtam, hogy Miskolcon vár rám egy lány

D G

Kívántam bárcsak valahol arra járnék már

D G D

Gödöllőnél éreztem alig állok már a lábamon

G

És jól esne néhány pohár bor

2. Aszódig egy jót gyalogoltam

Miután a fűben egy órát aludtam

 

Délután felvett egy kedves hölgy

Nem volt túlkoros csak öregebb, mint a Föld.

R2. (Hatvannál éreztem...)

R3. (Gyöngyösnél éreztem...)

3. Mikor másnap reggel Miskolcra érkeztem

Nem találtam otthon a szerelmem

A barátaim nevetve azt mondták

||: Nincs egy órája, hogy elindult hozzám. :||

 

Búcsúzó

 

C G C

1. Mikor társaságban jól telt el az estéd,

C F G

Melynek végén barátaidtól búcsúzol,

C F C

Épp így köszönök el tőled most e dalban,

C G C

És hogy mikor látjuk egymást, nem tudom.

F C

2. ||: De talán volna egy szó, mellyel elmondható,

G C

Hogy mit jelent nekünk, ha szól a dal (egy igazi dal).

De talán volt is egy szó, igaz, őszinte szó,

 

Mely elmondta, hogy miért szólt a dal. :||

 

Álmodjunk még!

 

E H A H E H A H

E H A H E H A H

1. Mint egy édes álom: a karodba zársz,

Olyan boldog vagyok, ha tudom, hogy vársz.

A H

Bárhol legyél, mindig számíthatsz rám,

E H A H

De ne szólj most semmit, csak bújj ide már!

E H A H

R. Álmodjunk még, altass el engem!

Ez a pillanat összeköt ebben a csendben,

E H A H E H

Még hallom, a sóhajod halkan szívemhez ér,

A H E H A H E H A H

S álmodom már; elszállok, mint a madár.

2. Hogyha felkel a nap, minket együtt talál,

Esti csókodnak ízét még érzi a szám.

Végtelen titkaim őrzi az ég,

 

De nem tudom még, hogy a nap mit ígér.

R., R.

 

Lóverseny

1. Dobjunk félre végre minden átkos szenvedélyt,

Éljünk egészségesen,

Menjünk a zöldbe, szívjunk friss levegőt,

 

Irány a lóverseny!

G C G